Képzeljétek, az ünnepekkor az ajándékozás nálunk az oviban általában úgy zajlik, hogy én kitalálok valamit (ami szerintem könnyen kivitelezhető), aztán a többiek is szidnak érte, és én is szidom magamat, amikor az ünnep előtti utolsó nap is azzal vacakolunk még.
Ilyenkor általában megfogadom, hogy ééén aztán soha többet, és ha ötletelnék, kapcsoljanak le... persze sosem így történik.
Szóval most is kitaláltam, hogy mi majd MarokNyuszikat fogunk varrni. Zökkenőmentesen ment is egészen a mintadarab megvarrásáig. Aztán nekem közeledett az egyik vizsgám, az egyik kolléganőm elutazott, a másiknak megbetegedett a ksifia, én meg ácsorogtam taácstalanul, hogy MIÉRT NEM KAPCSOLTATOK LE IDŐBEEEN?
Végül persze (ma) elkészültek a nyuszikák, a fiúké csokornyakkendővel, a lányoké kismasnival. Holnap húsvét, és a reakciókból majd kiderül, megérte-e szenvedni (és végigvarrni az ujjam varrógéppel:D ).
Emellé kpatak egyedileg csomagolt édességet is...kértek arról is bejegyzést?:)
